Kategória Archívum: Év 2020

pillangó lélek



Éjszakák és ködök    
a száraz hullámok üregében    
a szervek kihullásakor fóliában    
Mozdulatlanul álltam a chéole ajtajában.        
 
Mennie kellett volna    
és odamentem    
minimális szállítással    
néhány könyv egy szamár hátán.        
 
Voltak ereklyék    
nedves falakon    
és a barlang fényesnek tűnt    
amíg a csend van.        
 
Nem véletlenül kaptuk el    
ez a verekedős faj    
a mólón száguldva    
munkák és napok.        
 
Thuriferous pontból    
csak néhány állati bugyi    
hangosan énekelni    
marian prosopopeia.        
 
Még mindig nyávog     
neonfarkú szakadék macska.    
a kötelező csepegtető alatt    
egy visszaszámlálásról.        
 
A pénz, szex és a bandoneon    
robbantottak    
ezen a magasztos réten    
ahol a remény szele elvonult.        
 
Őrizze meg az ékszereit, Suzanne    
ne terhelj minket a gondjaiddal    
mindennek megvan a maga ideje    
és itt az árnyalat.        
 
Nagy nevetés tört ki     
lefagyasztja a céget    
mind felkelt    
félelemmel és összeomlással.        
 
pillangó lélek    
beleütközhet a bejárati ablakokba    
szolgálatban voltunk    
az üresség elé állni.        
 
 
 
591

Mászás puszta kézzel

    Mászás puszta kézzel    
sima fal    
a feleslegtől megmerevedett kötelek    
a zongora mély hangja    
kockáztatott néhány óriási lépést    
az elvárások földjén.        
 
    Fogadjátok el a hatalmas fenevadat    
vastag páviánokkal szegett agyarai    
a susogó levelek sikátorában    
kanyargó bükkfák között    
anélkül, hogy meghallották volna a hívást    
a farkas szökőkút felé.        
 
    A fény ellen    
a nap glóriában    
a főnöke körül    
a herceg    
porfelhőben    
remekül ment.        
 
    Az idegen hosszú ujjai  
fekete-fehér billentyűkön    
kalapálta ki az édes hangot    
a búcsúról    
legalább    
tiszteletben tartva a csend érintését.        
 
 
590

MÉRLEG körül


   Mérlegek körül    
séta séta után    
reggeli rejtvény    
gyűrjük a függönyt    
a titkos szobából    
érzékeny erózió    
sérült föld    
versenyeinkről lassított felvételben    
lábról lábra átkelés    
a rimmel nyoma a szem alatt    
az összehajtott éjszaka    
Svájci kés    
a tíz ujjammal    
csapkodva a lezáráson    
des horizontok     
mint a hideg szél    
emelt    
a füves ösvény mentén    
néhány hektméterrel arrébb    
hadd forogjon a vaskerék    
a lejtő mentén    
egymást követő ugrásokkal    
az asavoune patakhoz.        
 
 
589
 
 

Öleld át a múló időt


   A múló idő ölelése    
emlékek felemelkedése    
húsevő álmatlanság    
gyengéd reggeli üdvözlet.        
 
   Ebben a kontextusban    
természetes színpadon    
érzelmes dzsungel állatok    
csiga    
susogva a magas füvet    
erőteljes állkapcsok előre    
karcsú lábak futárok akcióban    
a parázsló szem    
égő szénből arany körbe    
légzésre készen.        
 
   Örök ölelés    
halál    
mint a végső ok    
oldalra menekül    
a másikkal való találkozás boldogsága    
útitárs    
a fényvonal felé    
a lélek impulzusainak tárgya    
a jelenlét csendjében    
felhőkkel bekenve    
nehéz elrejteni    
válásunk mély egét.        
 
 
588

A szépség . 1

  A szépség    
zárókő    
törekvések csomója    
gyönyörű fogakkal    
felfalja őt    
fentről lefelé    
vitorláit felemelve    
a folyó kegyében    
aki morog    
anélkül, hogy egyetlen könnycseppet sem kapott volna    
hogy figyeljen az erőforrásra    
az emberiség gyorsítója számára    
emelkedik  
a fáradtság elűzésére    
kezek tele szalonnával    
gyermekkorunk tokos padlásán.              
 
  Ó szépség    
elég egy szempillantás    
egyik életből a másikba    
az életem    
a tanácstalanság pecsétje    
a kerületi falnál    
hiányosságait    
nem éri el     
visszahúzni    
keresztbe tett szemek    
találkozásunkról    
a óriási fazék    
megfiatalodás.        
 
 
587
 

Legyünk összevissza

Si peu étendus    
les projets de la nuit    
en cette continuité des choses dites    
que la mer    
retirée    
laisse perler des larmes de sel.        
 
Au petit jour    
il y aura grabuge    
entre les tenants de la cause nuptiale    
sous un cosmos    
dégageant le bélier    
des pâtures de l'infini.        
 
Ne les marions pas    
sur le timon du char divin    
soyons de mèche    
avec le promeneur   
qui nez au vent    
gravit la Sainte Victoire.        
 
Posons le bât de l'âne    
sous les oliviers sombres    
griffons le fonds du ciel    
apostrophons les enfants du village    
grattons de l'ongle noir du peintre    
la parure des mésanges alentours.       
 
A l'heure toutes    
le message est clair    
sous les simagrées de la crise    
il y a la fréquence des ondes    
en prise directe    
avec les turbulences de l'Esprit.        
   
 
 
586
 

Le confinement

Le confinement faisait désert
de ce tissu des habitudes
la forêt bruissait d'aise
avec les chants d'oiseaux
l'air était pur
et les gens malheureux.
 
Sûr que ce n'est pas là
ce n'est jamais ça
le compte n'y est pas
où nous mène-t-on ?
y'a qu'à
faut qu'on
ils ne savent pas
mais cette marche elle-même
nous constituait et nous libérait.
 
Pensée d'exode
respiration nomade
le chaud et le froid en instance
soif de transhumance
soif des grands espaces du Souffle .
 

 
 
585
 

plume d’équilibre


Plume d'équilibre    
dans le cercle des Égaux    
à mesure    
d'un corps d'Esprit contenu    
la voix crachote des mots    
en instance d'un ricochet    
que la pensée accueille.        
 
Érection d'un squelette d'amour    
sous les lambris de la nuit    
construire    
déconstruire    
la hutte des origines    
du pied    
la coutume égarée     
entre caresse et joie.        
 
 
584

Un trou en montagne



J'avais laissé mes parents faire la route
j'étais descendu de voiture
pour me dégourdir les jambes.
 
Les montagnes étaient proches et très hautes
en fond de vallée j'étais comme écrasé.
 
Távoztak
et ne les ai plus revus.
 
Les neiges de fin de printemps
se disputaient la pente
à grands renforts d'eaux torrentielles
que l'encavement du lieu rendait bruyantes.
 
Des pierres et des rochers ponctuaient le regard
comme autant de points d'accroche
à la lecture des lieux.
 
Je me suis approché du pont
qui enjambait un torrent furieux.
 
Dans la pile du pont
il y avait un trou
d'où sortait une corde.
 
J'ai tiré.
 
Des cailloux sont venus,
de petits fragments
qui ne demandaient qu'à sortir.

J'ai laissé la corde
qui a reflué vers l'intérieur.
 
J'ai retiré la corde
et de nouveaux cailloux sont sortis.
 
Après plusieurs allers et venus
de ce travail de déblayage
des voix rauques de paysans
se sont fait entendre.
 
J'ai arrêté mon action 
pour continuer en imagination.
 
Il y avait un passage
un trésor
une cassette
une bourse de cuir
de l'or en pépites.
 
Le temps a passé.
 
Je me retrouvai dans le village près du pont
des maisons basses de pierres sèches tout autour
marié avec enfants
et ma tâche d'éleveur paysan
me prenait tout mon temps.
 
Les montagnes toujours hautes
devenues familières
encadraient les saisons
la piste caillouteuse avait fait place
à un étroite route goudronnée.
 
Le trou était toujours là
une vie ne suffisait pas à éclairer le mystère
c'est moi qui avait la voix rauque
les cheveux blancs
la démarche vacillante.
 
 
583
 

Sourire guitare

 
 
 
 Visage chiffonné
 des rideaux de la nuit
 amorce d'un silence.
  
 Vierge caudine
 aux menus bras blancs
 sous la veste d'épeautre.
  
 Sourire guitare
 aux lèvres purpurines
 et voix de miel.
  
 Phylactère anisé
 de notes aux yeux de braise
 sous le halo bleu
  
 Gorge franche
 aux tendons effilés
 elle est unique.

 Unité de soi 
 unité du monde 
 unité de l'invisible. 
  
  
  
 582