Fiatal férfi lesoványodott arca
oktatásából
már képes megragadni
a ragályos imbrogli
tudásfelhalmozások .
És valóban ismeri a világot
a lesoványodott arcú fiatalember
szem nélkül, kezek nélkül, lábak nélkül, de nyitott szájjal
megragadja a túlvilágot
ő a külső őre
és mélyen belül
ez a felhalmozások romjai
őt a turpisságok és kiváltságok címzettje
a régiek orra és szakálla alatt
ő a legokosabb ember
hogy harcoljon az ítélettel
ő a zseniális, cikázó sorsú
a sziklahenger
a engesztelő forrásokhoz
rablásban bűnös
kimondhatatlan kínjával felajánlja életét
mit használnak
az álomalkotók, a költők, a misztikusok,
hogy soha ne tévessze meg az égi villámokat
hogy tegnap este átvágja a gyomrát
hogy megdöbbenjen attól, amit lát .
Nyugalom és részegség
maszk hever előttünk
gazdag bizonyított mitológiában
a rekonstrukciók üdvözlő maszkja
hol gyűjtsük össze ennek a szétszórt testnek a töredékeit .
Ó menyasszony nővér
még ha hiányzik is a jogar
Kérdőre vontam és elkezdtem az igazi életet
hogy a buboréktörvények
hogy csak a sámánok érnek el, költők, próféták,
"korderek" et "göndör"
- (a szuperhúrelmélet és a hurokkvantumgravitáció hívei)
a visszahúzott vizek lakunáris terének minden követője.
Nincs ennél nagyobb üresség
mint a fényt hívni
nyitott ablakok
mi az ige madarai
mi a repülési erő kavarói .
177
Kategória Archívum: december 2013
Sylvain Gérard. munka 1 – a menekülés
Cette remontée du centre de la terre A belle allure vers le commencement du monde Cette perspective où s'essouffle le père invectivé La brûlure des anciennes alliances que l'on découvre à demi-mortes le matin La plainte des animaux égarés en d'étranges contrées enfin créées Cette fuite vers des aubes promises Cet élan brisé contre la vitre des immobilités Cet éclair rouge sang du couteau contre le ventre Ce suçon de paix donné à la va-vite le temps de l'éructation Ce court-circuit des émotions vraies hogy a mosoly négy deszka közé zár. Ils sont partis Ils ont fuit Le courage à deux mains repliées sous la chape des convenances Ne les arrêtent que la fatigue et le soir qui tombe Errant de ruine en ruine Dans un chariot de bric et de broc assumé Le rétameur s'est éloigné dans un nuage de poussière Et la route fût longue et par trop inhospitalière Père et mère confondus à la craie graphés sur la carriole Leurs noms écorchés à demi effacés En vaines contorsions l'outil de braise fume en se mêlant à l'eau Je bave et m'extrais hors de cette chape carencée Pour la parole habile Emelkedj fel a salvók kereszteződésénél megértés és szédülés. Egy feszült vágy heve sous la toile Éclair blanc au zénith La coquille éclate Le jaune se fait soleil rayonnant De cet éclat consacré au profond des origines De cet imbroglio d'os et d'organes disjoints Je pus grandir entre fiente et humidité Poussé sur le devant de la scène A noyer par l'alcool Ces myriades d'étoiles alors entrevues Si puissantes si fascinantes si monstrueuses Dialoguant avec ce corps douloureux lelkem istenem . én vezettem a vonóhorogot jusqu'à son terme Vers les plaines légères de pluie fine de vent soyeux de douce lumière Ce ne furent que grâce et beauté Entre les barreaux de ma cellule à ciel ouvert Entre les rayons de mes roues ces interstices à mon déplacement si particulier Mon chapeau de lutin vissé sur la tête A dire et à redire des "Szeretlek" Puha lábú testvéreim és sœurs en création Mon unique raison Ma déraison ultime.
176