Ezek a ráncok, amit tudunk többre vezet minket, mint az ész azok a botoxos ráncok ne kecsegtessen jóval ha nem átalakulás annyi kétség van hogy mellőzzük a magyarázatokat kézről kézre a szükséges előrelépés előtt egy még nem létező világba mi, a dolgok imádói arra a következtetésre jutottunk rengeteg előjoggal a zsebében hogy elkerülje a meglepetést. Bevallom, megbizonyosodtam róla hogy semmi kellemetlen ne történhessen velem. Bevallom, kicsiben éltem mint a kis semmi szerelmese. Bevallom, játszottam az idő múlásával hogy tovább tartson anélkül, hogy tudná, mit tegyen. Bevallom, hogy a föld felett éltem nem törődve a földdel eltekintve Épinal képeitől több bejegyzéssel a mese farkasát keresve aki kecskét eszik és szabadabbnak hiszi magát a kutyánál. Bevallom, hogy kinyitottam a képzelet dobozát annyi felgyülemlett portól táptalajnak vitték oldott mulatsággal hogy köszönetet mondjak az ösztönök forgatagának. Bevallom, hogy újra feltaláltam a világot csak a látásmód megváltoztatásával a helyszínen anélkül, hogy bármi megmozdulna. Bevallom, átsétáltam a kritikus zónán megrögzött dicséret hogy üresen töltsön engem a bizonytalanság futóhomokján anélkül, hogy meglátta volna a megsemmisülés szívét. A szél hullámzik a tengerparton és a lelkek megborzongnak. A visszafogottság ráncosítja szokásaink plagizálását. Az igazi föld ráncosítja a kis földet ahol szerintem élek. A tetőgerendák csikorognak a küklopsz elalszik a dormouse hadidíjat harap el utolsó szándékában csend borul. Mit tartsunk meg ettől a felfordulástól ? Mutálódnia kell és hagyd a feledés csalánjára fogsor és viszketés. 717
Ezer hang szórta szét gondolatainkat a horizonton az életből a halálba való átmenet a föld alá temettük magunkat hogy felmenjen a sötét karzatokról gyűlöletünk szürkeállománya. Elöl nevetve ahol a kő találkozik a földdel a szalamandra a lyuk tökéletesítésével van elfoglalva csatlakozott a karbunkulusok vairához királynői múltadról. Kopáspont a helyzetre való tekintettel amíg találkozik a tekintetünk ancrage függőleges feladataink horizontján. Ne maradj többé a közeledben kíséret nélküli mosolyok ezekről az elhaladó katonákról átvételét őrzi szent lendületünk. Első kézből való hogy felmentjük ez az utcasarok hallgat hogy az idegen idegen veszteséggel és összeomlással ragad el bennünket. varázslat volt cserébe ezért a szökésért ahol a sarok beakadt a rácsokba kitörölte a segítő árnyékot titkos témáink közül. Képzeld el, hogy kitöltötték ez a cinktartály a rét bejáratánál és hogy a harkály a kalapáccsal ütközött esti reményeinkkel mit fognak mondani az emberek kedvesem. Aztán mindent elmondani egymásnak az áldozók koronái és karszalagjai között ott volt a jegygyűrűcsere ezt a himnuszátadást alig várja, hogy együtt lehessünk. Szállj be a lakókocsiba a kovácsmesterek hámja alatt kényszeríti az uralkodót hogy megcsodálja magát a közeli vízben amíg az acél megkeményedik. A part és a folyó egyesítése nagy karú virágokkal a szegény kisfiú vasárnapi kabátjában mozdulatlanul állt a fakupacnak. A puzzle darabjainak összerakása körbejárja városainkat hogy vas és olaj legyen ennek a bíboros vándorlásnak a Királyság ösvényein. 716
lázadó zsineg anélkül, hogy aggódna miatta zöld imákban egy fedetlen vízitorma követve a patakot szétesett csontjainkból a hűséges hívás előtt a gondolatainkról szabad hozzáférés anélkül, hogy énekelné a fagyot lázadók betörései egy folyó reggelről fémes hangzás fazék fogantyúk. 715
Segítséget nyújt egy reggel a hűvös horizonton felszálló nedv ezt kellett keresni északon a fagy szélén dohányzás közben vágyaink burkait becsomagolt ajándékpapír anélkül, hogy tudná, hová menjen eltekintve a vezető kéztől a következő nap. 714
Ez a munka töredékekben az alvó ablakon át a ragyogó nap ragyogásában Bejártam a belső udvarokat életem apró epizódjai korty méz tengeri kagylójukból kizárva ott volt a búzát és a pelyvát színlelt bölcsességben szemetes a mozgalom pecsétjével eltüntették az árapály ritmusának látszólagos buktatója hogy a tekintet megdermed a habjaiban. 713
Követik egymást kötekedően a lovas rózsákata reményé a mutatóujj hegyén ahol a vágy törvényt szab. Nincs romantika mint a láva lassú folyása az elme bougainvillea mentén ó, gyermekkor pochade ! A sebbel érintkezve megnyugodott a kényszerházasság panaszkodott, hogy muszáj lenne amikor már járt. Igaz éjszakai eskü felkelő holdjában a vándorlás félelmet kelt véletlen beavatkozása nélkül. Az álmok főzeténél a görbék dekameronjához a vitorlás tetején a rózsa meghosszabbítja a vércsepegést. Kínos, hogy a rivális legyen bátor bátorsággal az imprecations feladata az volt, hogy kikérje a befejezetleneket. Lépj ki a lelkedből a libák átvonulása a fáradt tekintet előjele a tavaszi tömegnövekedésről. Ne tévessze meg magát lesz bőven zab hogy a zarándokok mentőeke huncutságra adja magát. Menj a francba de ne érts félre a mirlitonok szép fájában a test elájul. A szolgáltatónak szentelt haruspices – sikoltották a lukániak rohanással szétszórt dióhéj. Furcsa járókelő a tavaszi ivás szerint el tudtuk érni a tábort komolyan érintette a visszautasítás. Erdei eper íze volt szerelmeim rózsakertje és a zsinórját felemelő szél engedte átszűrődni a tükre hullámát. 712
a nők szerelmesek és magányos férfiak. Kirabolják egymást a magány és a szerelem. Ó új lélegzet annak, aki lát magányos szikra behatolni a nap barázdájába ! Újra kell tanulnod hogy megütjük a kovakőt hajnalban és szembeszáll a szavak áramlásával. csak a szavakat szerető szavak anyagokat bosszúállók újra kovakővé válni szögezzék le rezgéseiket a házak redőnyein. Amikor fiatal voltam fehér káosz volt a világ ahonnan lázadó gleccserek emelkedtek ki. Ma ez egy véres, hólyagos káosz ahol a legjobban tehetséges lény csak a puffadás mestere. Az eltűnt vonat az állomás nevetve távozik keresi az utazót. Vadász gyógynövények. Vannak határesetek hol csenget az eseményen az igazság szabadításának titokban kell maradnia ahol szenvednünk kell, hogy így is maradjon hol nevezzük el az a zárókő elmozdítása ami az egész építményt a földre fogja dobni. De hogyan kell későn tanulni ? Az írott szó leülepszik a számozott napok eljövetelében véletlenszerű lapon. A szó nem tanúskodik az alapozás előtt hanem válaszolj két párásító gőz között. Nyers seb az emlékem ahol a múlt tényei nem hajlandó megjelenni a jelenben. 711
Kopogtassa a patát az ajtóhoz a lázadó gondolathoz vezet középkori lovagi torna boldogan habzik a kövér zsír istállóit vágyhoz szokott lovak. A pézsma illata kitölti az útkereszteződést irizáló tükröződésekkel gyengéd figyelemmel mint a krokodil szeme az öböl fölött. vírusfüzér lógott a fényakasztókon a tengeri szerzetesek visszafelé énekelt a teljes hullámban a hullám B síkja. mézes dalok a pékség elején a fenevadra szállva elég volt elkísérni Don Quijotét malomtól malomig szerencsétlenség a kezében. Vár a láthatáron későn jött az eső gombák kezében göröngyös és púpos mint a tisztességes Angéle simogatott szemek. A szokásos kantárral vezetve a megfontolások harmatja a Pre Madame-nél a kedves fiúk közelében nedvéhes levelek mohón gömbölyödött. Vágjuk ki a héjat szép fiasításért beszélgetést indítani a szürkület szűrőjében alakítani a romantikát női áttört virágok. Leesett, majd feltámadt a szárnyas hurka fogd meg a kesztyűt a kastély előtt a vastag lugas alatt ezer megengedő klaszterrel. 710
Kis Jean jutazsákjában futott, mint a nyúl anélkül, hogy a kunyhók szenvednének. Ragyogó nap a torony fölött érvelt az idő múlásával anélkül, hogy az öreg ráncigált volna. A karám alatt száradt a ruha a legyek vacakoltak anélkül, hogy a macska felébredne. Laza karimákkal a kabrió elkerülte az esetet a megfagyott iskolások előtt anélkül, hogy a kutya ugatott volna. A szélben kínai lámpások égtek egyik utalásból a másikba anélkül, hogy a polgármester beleszólna. A nyomok megmaradtak a vörös földön öreg kezek jelentek meg harangszó nélkül. A bejárati kapu alatt a gyerekek abbahagyták a játékot golyó gurult anélkül, hogy a gyík megmozdulna. Átment a folyosón könnyű léptekkel egy fonott kosár a karján anélkül, hogy a tyúkok kuncognának. Orgeat szolgált fel a nagy kartonpoharakban erőteljes nyeléssel anélkül, hogy az álom felbukkanna. Ha nem a völgy közelében merre kanyarodik az ösvény mint a rekedtes hangú férfi nevetésben tört ki. 709
Erdő alkonyatkor goblinok és farkasok találkoztak a nagylelkű fa közelében egy végső viharról élesen négyzetbe vágva minden veszély estéjén hogy többszörös kavalkád földdel és fénnyel fröccsentve a magányom az abszolút feleségem elkeseredett danaidák alakjában lelkiismereti szendergésben mint sűrítve kavargó sötét gondolatok magmás bűnözés utolsó móló rózsa az erdélyi úrnak való felajánlások megzavarásáról. Aggodalom támadt hogy rozoga módon kell kitölteni a működő hajó vérjel a legutóbbi túlnyúláson szőtt palavereket a tölgy előtt örök hóval az apokaliptikus bukás prédája néhány szó a szürkelibákat kísérve a part felé nyitott gyerekszoba anélkül, hogy a herceg szeme közbelépett volna anya simogatásában a diszkrét toll apró figyelme a lefelé tartó arcra hogy a lehelet gyengéd figyelemmel mulat hajnalban mosolyogva. helyet tudok cserélni a perspektíva mindig ugyanaz meghosszabbítja harcos lándzsáit az indokínai repülőgép-papíron hogy a szép írás könnyeket csal rögzített időskálán ennek a dzsungelnek a vonzásában ahol megragadta a hüvely az átkozott labdája felé a gyerekkatona önmagát tönkreteszi hogy értelmet akarjon adni az életének bár korcsoportok szerint rendezve az "rouge et or" árainkból elsüllyeszteni az izzóvasat szüreti sebbenelőre-hátra erkölcstelenség mindenből tanulni. 708
