Az elme korlátainál ott az édes madár járni és lélegezni a jelenlétében. A lánc durva mint egy földduzzadás se soulevant de l'océan.Szorongás nélkül ouvert sur l'infinitúl a tagadás falain. A rétek finomsága est lustrée de fleurs jaunespigmentek d'amour. És amikor megfordulunk sur soi et que l'on toucheaz édes madár, még mindig. ilyen napokat à la voléetörténeteink mélyén. 612
szép a türelem Este mint három fűszál az út mellett. A türelemnek nincs helye a zsebében keres menedéket sírás nélkül sous le sourcil d'un sourire.Ő lovagol annyi évről átlép a forrásokon informe en bout de nuitfény ég és föld között elhallgattatni les mouvements de l'être. Finom lélegzettel könnyű szellő ő a lélek és a test mosott és megtisztított fogyasztás nélkül elégethető sur terre et dans le multiversa szerelem kapujában. 611
Kinyújtott kéz a fényre könyörögve a szellem karcolásaival nyitott száj a glória a helyén.
tereld a juhokat pásztorok késő mielőtt a farkasok jönnek aux bêlements se mêlant harangok és bélyegzők. Menj tovább a dombokhoz hol találkozzunk este az ügy vándorai la parole entendue.
Fehérről feketére a helyi kávézóban matricaria pont orbáncfű pont a padlón egy levert nő az arcán a pult ellen egymásra rakott székek halvány fény tévedünk éjszakáink bohócai rossz időjárás ellen a szürke takaró alatt szerelmeket cseréltek lopakodva a testet megkötő hevederek a göröngyös szekéren méretes ösztönök. Feketétől fehérig lábon kócos haj csupasz vállát simogatva lassan fejlődő felhők a folyó mentén sétálunk mozdulatlan pisztráng a pacsirta malacperszejénél ködös sátorkulcs az éneklő tölgy ellen találkozásunk szele törékeny virágzásban íj és hegedű erőltetett menet a tudatunkhoz őseink rehabilitációjában ébrenléti gyógyulás üdvözlő kandallófények örök gyermekkorunk matricájaként. 609
A fife hangjára patkányok gyülekeznek a tengerparton a durva sziklák mentén lepel a csúcsponthoz közösségi szállítás. Sajnálom, hogy a kupacból vagyok néhány kis hosszú fehér fekete elhagyta a büntető exodust mert a hegyi legelők felé vezető úton csatlakozzon a gyermekkor klarinjaihoz. csettintsék az ujjukat az utazás szervezői anélkül, hogy engedelmeskednénk mi a dögtelen a szeretet szívét. A Felibrigében az ígéretek hangja a jövőben a panaszok dala maradjon az esküvői menet további hódítások felé a gyönyörű lift Szent János kévéi. 608
Egy crufőtta bolygó dingói széttépik egymástebben a pusztulás felé vezető menetbenau napforduló musicala gyerekek pontszámára.énekelni a romantikátebben a nevelő természetbenörömmel tölt el bennünketÉletre, halálraremeg a földés Didine hegedűje teker minket.Oszd meg a tortáta csínját-bínjátaz értelemkeresésrőlbirtoklás közöttés a káoszfurcsa időkbe lépünk.A wyvern tud hancúrozni a tavábanbombák elpusztítják az örökségetgyerekek játszanak a romokbanaz arcok felajánlják magukat a végső napnaka próféták felmennek a szószékrea rend belefárad a színlelésbe.607
Elmenekültek a kazánblokkok között oda vinni a szellemek aki lassan próbált összeszedni a város illatai szeles időben gyűltek össze a csatorna partja mentén. Nincs pillantás az ablakhoz vitték mint a sötét aspektusok üvegesített lenyomataink közül. A rövid folyékonyságon túl örömmel elfoglalt emberek elindultak az ösvényen önteni franchi le pontbraver la tourmentedes connivences vite boucléessans que suivent les attachementsces rebelles de l'ombremoins enclins à modeler la terrequ'à porter haut le serment de paix. 606
Le coucousoliloquepar intervallesl'avion Latécoère passepuis le silenceles hêtresaux troncs tachetésque caressent les feuillesune mouche dans l'habitacle bousilleet se pose sur ma mainun vent léger se lèvelumière et ombre sous les feuillagesle chemin oblique sur la gauche là devantaz ösvény és a füves gerince a közepén. Annak tudata, hogy mi él lélegző a lábak súlya alkar fejtől nyakig az ülésemről ez a nyál a szájban. Egy pillangó keresztezi a fénysugarat A nap visszatér hangsúlyhangya a kontrasztok a fák alatt. Nyugtasd meg az elmét csukja be a szemét összpontosítson a légzésre. Néhány pillanatnyi csend után készen állni arra, hogy fogadja, ami jön ami hűvös szél csupasz bőrön az angyalok simogatása ami körülöttem van tárgyak alakjain kívül ezt az üres terhességet és tele ami megragad ami összehoz. A saját lényemet érzem és láttam érzékelem et baigne dans ce qui couleabban, ami megköti a biológiai elemeimet a felsorolt tárgyakkal rögzítve a memóriában és az egész mezőt elfoglalva míg e tárgyak között ott vagy teott vagyok, akit keresek a nagyon titokzatos. A testem nyitott akkumulátor fel van szerelve szaglást hallani ízt amit már hallottam láttam, azt megéreztem és megkóstoltam megerősítették és az is én vagyok egy szabad én aki lát, szagokat és ízeket hall ami nem én vagyok. Ma main touche l'inconnuő nem csak nekem való az agyam vezeti őt automatizmusai pedig visszaemlékezések abból, amit a múltamban tapasztaltam etamelyek onnan származnaka múltamon túlról etamelyek a korok mélyéről származnak.
Éjszakai míg nappal van enyhe eső csípi a lombokat és egyre rosszabb lesz Részt veszek a picoti picota koncerten nagy cseppek követik sur le toit du vitoelhalad egy traktor il soulève la poussièrefelszáll a nedves föld szaga idő nélküli idő jön létre a bükkösök folyamatos izgalma nagy cseppeket hajtani egyedül tátott torokkal kórusbanegy csepp a levélen simán leng majd gyorsan visszatér az élő rázkódáshoz táncolni a szélben. Egy gally és a levelei beszélnek hozzám az ajtóban minden mozog olyan finoman minden él a tetőt érő cseppek víz, levegő és fény gömbjei akik etetnek fül és agy együttérzéssel vízcsíkok keletkeznek a szélvédőn. Az vagyok, amit hallok felgyorsul a madarak még mindig énekelnek a zenekar hátterében fogyasztom magam a kakukk folytatja a kakukkját Fel vagyok függesztve már nem érintem a földet lelassul enyhe frissesség érzése fog el. Vajon mindannyiunknak ugyanazok az érzései Álmodozom a Latécoère gép hangjáról a fémlemezen doboló ezer ujj belém hatolni je suis la pluie le bruit de ce que j'écris. A cseppek egymástól távol vannak a bükkösök jelen vannak a kőfal mögött a száraz levelek meg sem rezzentek némaságukban összegömbölyödve. A kakukk messze a madarak énekét átveszi a vízcseppeket visszatér a csend a lehelet ott van. egy szimfónia szimfóniában élek én vagyok a szimfónia le a hangokról. Egy légy csavarog. 603
