Le coucousoliloquepar intervallesl'avion Latécoère passepuis le silenceles hêtresaux troncs tachetésque caressent les feuillesune mouche dans l'habitacle bousilleet se pose sur ma mainun vent léger se lèvelumière et ombre sous les feuillagesle chemin oblique sur la gauche là devantaz ösvény és a füves gerince a közepén. Annak tudata, hogy mi él lélegző a lábak súlya alkar fejtől nyakig az ülésemről ez a nyál a szájban. Egy pillangó keresztezi a fénysugarat A nap visszatér hangsúlyhangya a kontrasztok a fák alatt. Nyugtasd meg az elmét csukja be a szemét összpontosítson a légzésre. Néhány pillanatnyi csend után készen állni arra, hogy fogadja, ami jön ami hűvös szél csupasz bőrön az angyalok simogatása ami körülöttem van tárgyak alakjain kívül ezt az üres terhességet és tele ami megragad ami összehoz. A saját lényemet érzem és láttam érzékelem et baigne dans ce qui couleabban, ami megköti a biológiai elemeimet a felsorolt tárgyakkal rögzítve a memóriában és az egész mezőt elfoglalva míg e tárgyak között ott vagy teott vagyok, akit keresek a nagyon titokzatos. A testem nyitott akkumulátor fel van szerelve szaglást hallani ízt amit már hallottam láttam, azt megéreztem és megkóstoltam megerősítették és az is én vagyok egy szabad én aki lát, szagokat és ízeket hall ami nem én vagyok. Ma main touche l'inconnuő nem csak nekem való az agyam vezeti őt automatizmusai pedig visszaemlékezések abból, amit a múltamban tapasztaltam etamelyek onnan származnaka múltamon túlról etamelyek a korok mélyéről származnak.
Éjszakai míg nappal van enyhe eső csípi a lombokat és egyre rosszabb lesz Részt veszek a picoti picota koncerten nagy cseppek követik sur le toit du vitoelhalad egy traktor il soulève la poussièrefelszáll a nedves föld szaga idő nélküli idő jön létre a bükkösök folyamatos izgalma nagy cseppeket hajtani egyedül tátott torokkal kórusbanegy csepp a levélen simán leng majd gyorsan visszatér az élő rázkódáshoz táncolni a szélben. Egy gally és a levelei beszélnek hozzám az ajtóban minden mozog olyan finoman minden él a tetőt érő cseppek víz, levegő és fény gömbjei akik etetnek fül és agy együttérzéssel vízcsíkok keletkeznek a szélvédőn. Az vagyok, amit hallok felgyorsul a madarak még mindig énekelnek a zenekar hátterében fogyasztom magam a kakukk folytatja a kakukkját Fel vagyok függesztve már nem érintem a földet lelassul enyhe frissesség érzése fog el. Vajon mindannyiunknak ugyanazok az érzései Álmodozom a Latécoère gép hangjáról a fémlemezen doboló ezer ujj belém hatolni je suis la pluie le bruit de ce que j'écris. A cseppek egymástól távol vannak a bükkösök jelen vannak a kőfal mögött a száraz levelek meg sem rezzentek némaságukban összegömbölyödve. A kakukk messze a madarak énekét átveszi a vízcseppeket visszatér a csend a lehelet ott van. egy szimfónia szimfóniában élek én vagyok a szimfónia le a hangokról. Egy légy csavarog. 603
