A szépség    
zárókő    
törekvések csomója    
gyönyörű fogakkal    
felfalja őt    
fentről lefelé    
vitorláit felemelve    
a folyó kegyében    
aki morog    
anélkül, hogy egyetlen könnycseppet sem kapott volna    
hogy figyeljen az erőforrásra    
az emberiség gyorsítója számára    
emelkedik  
a fáradtság elűzésére    
kezek tele szalonnával    
gyermekkorunk tokos padlásán.              
 
  Ó szépség    
elég egy szempillantás    
egyik életből a másikba    
az életem    
a tanácstalanság pecsétje    
a kerületi falnál    
hiányosságait    
nem éri el     
visszahúzni    
keresztbe tett szemek    
találkozásunkról    
a óriási fazék    
megfiatalodás.        
 
 
587