A muscaris aki a babján nevet fallikus klaszterekben kéz vőlegény. A költő szegfűje savas fogú nagyapától igazi csendben beágyazott szárral. a harangvirág a föld felé hajolva emeletes harangtorony fa lamellákkal. a százszorszép karcsú és zsúfolt kiáltsd a napot a rövid fűben. A rühös magas tengely kis pehelytal tájékozódásra készen ahol a fény működik. Búzavirág tökéletesre cizellált kevergetve a levegőt a jövőbeli liszthez érett egy nyári estén. ............................................................................................ Behunyta a szemét miután kinyitotta őket néhány évvel korábban. A kék ujjaiért bekeríteni a drágakövet a ház mögül. A La Mareuille szelleme lebeg az udvaron szelíd jelenléttel. Riquette rám nézett fejét billentve kész engedelmeskedni. Mély hangok szálltak fel a lápról finom eső elkanyarította a rohamokat. Az öreg kőrisekhez mondj néhány szót úgy rögzítve, ahogy a töltés köveiben voltak. A verduni emlékérmek a büszke bajuszos portré alatt Jean-Baptiste Victor. ...................................................................................... A szótár olvasásához Minden egyben a naptól megperzselt lapokat. Egyedül énekelni a templom hajója alatt a visszhang játéka által legyen buzgó imádság. jámbor alak üvegkeretében összegömbölyödött a gravitáció. A vastag kéz megedzett a mezőgazdasági munka fájdalommentesen kihúzta a csalánt. Egy nap reggeli sírás a fácánnal a kerítésen elszáradt feje az egyetlen kövön ülve pihent. Az utolsó sírfeliratnál tegyen egy kört a szavak között hogy a sétáló a másik oldalon fog olvasni. Gyermekrajzokkal illusztrált napló a védelem szigete mindennel, ami a túléléshez kell. Avant "volt " "én voltam" majd utána "lesz". Lépések a kavicson repedezett krepptalpú cipő poros utakon keresztül. Nemzedékről nemzedékre a trombiták átneveznek és megszólalnak hogy e Föld emberei kövessék egymást.
..........................................................................................................
A téglafalak szétválasztott vakolattal figyelje az idő múlását. A távoli erdőben férfi és nő gödröt ás égő ásóval. Tegyél bele érméket zsebkendőben, hogy befedje földdel tedd a kereszt jelét. Ülj le a nádszálas székre a felhajtó végén lógó lábak. Az erdőben az ösvény mellett menj végig az egész úton. A világosság felé a tisztáson láng, amely mögött az ősök táncolni a bourrée-t. Vissza menni te vagy a tíz éves gyermek a hatalmas síkság felé. Felvonulás a fák között a macskával még mindig a karjaidban fej, lógó lábak és farok. A férfi befejezi az ablak tömítését vászon táblák lendülettel szegezve. Feküdj a puszta földön az eljött sötétben élni, hogy meghaljon. 769
