A hídon a mellvédekkel  
 papagájszerűen csorba durva    
 lakatok virágoztak    
 húsevő nap simogatása alatt.        
  
 Hangok szálltak fel a partokról    
 szúrós szangvinikusok megszöktek   
 a vibráló lombok alatt    
 erdő a folyó mellett.        
  
 Bölcsen felvette a mandzsettát    
 finom benyomást keltő zöldek   
 az ember-festő    
 lavírozta színzenekarát.      
  
 A kerékpárosok elhaladtak    
 váltócsörgésben    
 a munka sebességének megfelelő    
 szó nélkül, nagybetűk a helyükön.        
  
 A karbunkulus fehéres formája    
 súrolta a gall-római boltíveket    
 akinek hínár haját    
 a mályvacukor forgott a hullámon.        
  
 A női kórus fejei    
 felugrott a partok mentén    
 hegedűsereg kíséretében    
 a kézműves mester irányításával.        
  
 Beszólás basszus fázisban    
 a mély földek emberének mély hangja    
 ráfújt a széteső ködfoszlányokra    
 a jégmadár kék vonala előtt.        
  
 A ködkürt    
 kaparta a kulisszák mögött    
 argumentumköteg megjelenítéséhez    
 a dekorációt egy szorosan kötött rácsozással.       
  
 A férfi-festő hátralépett    
 az összes jövő négyzet alakú foglalatának    
 hogy pipát vázoljon az ajkakra    
 óvatos vigyor.        
  
 Megragadta a pillanatot    
 értelmes lelkek    
 a metaforák erős frontján    
 ártatlan távolságtartásukban.        
  
 Egy átjáró felismerése a bankban    
 a vaddisznó rugózik a kavicsokon    
 kaparás a patával    
 a támogatók hangja.        
  
 Lásd máj    
 állítsa fel a körülmények zászlaját    
 a készebbeknek    
 összehozza a megvalósítás polaritásait.        
  
  
  758