Az ősz kusza felhőire alacsonyan a horizonton mint a megengedett simogatások távoztak egyedül lépésről lépésre zaj nélkül a szél meghosszabbítja a nyomukat az univerzum minden részéről pályázó gézcsíkok a hűvös talajon szerelmek és aggodalmak fájdalmak és örömök aux portes du temps. Távoztak és fogom a kezüket ezek az emberek a családomban aki a bölcsőtől a menyasszonyi ágyig születésétől haláláig meglengette a füzéreket védőnői lakomákon leölni a disznót megosztva a vasárnapi pakádot és a fényképre kattintva dans le pradou d'en bas. Távoztak megtalálni a földet belemerülni az éterbe aki felkavar és szétoszt bennünket hogy támogasson minket fehér vizekkel érintkezve kapcsolatban a Misztériummal lelkük utazik messze az űrben az örök elvárások falához amelynek hasadékai elrejtik memóriabuborékok szerelem által kikelt szakadástól felrobbant állandóan az egyedi vonatukban sur le devant de la Maison. az élet lendülete az anyag újrakompozíciója A halál tánca a csontok zörgésére feleli a pacsirta trillája kezdeményező munkák kísérője ünnepi kerek összejövetel családtagjaimat ti láthatatlanok, akik nem hiányoztok Marie, Győztes, Jean Baptiste, Pierre, Renée, Jeanne, Fernanda, Martha, Jean, Georges, Lucien, keresztény, Károly, Marcelle, Pierre-Sylvain, Marius, Philomene, Julie, Raymond, René, Jeannette, Michel, Henri, Lucie, Léon, Robert, Madeleine, Alain, Robert, Margaréta, André, Pierre, Alphonsine, Yvette, Renée, Gildas, Marie, Jean, Michel, Marie-Claude, Luce. 457 ( Jean-Christophe De Clercq munkája )