Lejárt krémből egy kartonfazék alján elkészítette az ételt mint egy tétova légy az ablakpárkányon. A fapad koszos volt egy újság megteszi kérdezni kosztól edzett köpenyében enyhe eső alatt. Aztán döbbenten kelj fel mert a járda mentén billeg néhány lépést az egyenes fák sikátora felé fogazott levelekkel. vannak napok ahol a sűrű felhő habozik áttörni a nyomorúsággal szemben ahova löktek minket a holtak sikátorában. Poggyász, pont egy jó esőkabát, pont zárt cipő, pont gyapjú kesztyű, pont egy csipetnyi mosoly, pont. Szőrös, kócos haj utcáról utcára járt ülni egy épület lábánál két kutyás szar között fekete bevásárlótáskáját szorongatva. A papírlapon orvoshoz kellett mennie de elfelejtette és a szociális munkás ugyanazegy nagy szürke macska csendesen elhaladt mellette. A lenyugvó napon meg kellett találni a helyet döcögni talán feküdni a forgalom állandó zajában ami csökkenne. Ismerte a környéket mióta vándorolt korunk embere látótávolságon belül hogy felkínálhatnánk neki. Viatikuma volt rágcsált fülű plüssállat az őt kísérő kutya némi meleg idő és sarki hideg, egymás után. 741
Fel-le emelkednia fa panelena lélek kerítéseiavaient fière allure.Vadvirágok nőttek ottcsupasz, mint a mi örömteli nevetésünkpigmentálja az ösztöneinketdes gouttes de sang sur la pierre blanche.Ujj a ravaszta cél kijavításávala heraldikai leckeprenait corps contre le frêne.Reggelezen a véletlenszerű laponszigeteket és félszigeteket alkottakà petits jets de vapeur humidifiante.Gyengéd könnyekrea bűnbánat arcánválaszolt hamulázsous les crocs de l'absence.Ödipális simogatása keresztirányú furulyána lendület komoly voltun deux trois soleil.Árnyékok és fények keverésea győztes orrnálahol az életet keresiks'engagèrent des nuits sans sommeil.A metszett gyertyáhozkitiltsák börtöneinkbőlle lingot d'ordes ténacités événementielles.Egyenesen szembejött velemaz egyszerű dolgok megjelenéseez a láz gondolata : amit rólam mondtak ? Kiemelt, mindkét, a háromnálújra a naplehetővé téve számomra a tökéletes meneküléstdans les halliers de la forêt.Megosztott történetek, szerzett véleményeketcsatlakozhattunk a háztartásunkhozkörben a palaverfa alattéchanger le thym et la lavande.Ott voltannyi gyengédség és őszinteséghogy minden szó orgeáttal torlódottclochetait aux pinacles de la mémoire.739
Leszállt a fekhelyéről sovány és bogár hogy feltűnést keltsen fémtáblákon rózsaszín csengőnek tűnt az órák felsorolása gyorsan jól sikerült hogy szomjas leszel ha kell színpadra lépni.
A flamenco olyan sokáig tartott csak sztepptánc és kasztni széttépik mágneses tudásukat metonimikus ajánlatokhoz à cru et à dia női szemek kénytelen beleegyezni a dühbe oculusok a foglalatból anélkül, hogy a vadállat szürkének nézne.
Azidő alatt a gabonát felhalmozták fáklyafénynél vakarózik a tremolóikkal a dolgozók padlásai a lerakott garatokkal a visító tőr nélkül nem elégíti ki a csúnya költőt hogy határkiosztás érzékennyé tette a szél irgalmára.
Lovagol a táskáján tele gonddal és dühvel a caudine vasvillák embere beleszeretett a virradóra. A hely instabil halálsor körültekintő sugárminta az utolsó kelések mézét. Az alsó állkapocs karbantartására karmos pochard rontani a helyzeten az idő görbületén kívül. Ne mozdulj függőségi szörnyeteg legyen a gyerekkori tücskök folytatása egy fokkal csökkentse az érzékiség iránti igényt. Az élvezetek nevének hangoztatásával a harmatkarmok fájdalom a kivonás vízzáró falai takarmányozott rétek virág nélkül ok nélkül. Nincs mosoly ez alatt az esztrich alatt a kezek az eredetgallérra utalnak a nap morzsolgatja titkait ideje korán kelni. 737
A víz olyan édes hogy megtisztítsa az orgyilkosok karját hogy a Szent Krizma horgoljon néhány előleget. Így hívj fel engem hogy megkapja az elítéltek kegyelmét és számold a napokat visszahúzódó életemből. Az állatok elhaladtak az ablak alatt a csillagos suttogás éjszakája hogy a kimérák szétválnak nagy lökésekkel. Nem lehet de Felhívtam apát és anyát a föld gyomrából a csupasz fák hajáig. értem hogy elkísérje a legénységet anélkül, hogy a kötelekbe akadna ennek a munkának a feladata. Ott voltmeg a pézsma és a sebcsak az elágazásnála nap alig szélesedett.
736
Járok tehát vagyok és nem kell sok hadd szóljon a harang csapataink kivonása. Bátor katonáink voltak amikor nyögéseik árnyéka is lobogott a lélek éjszakája előtt egy tüzes felhő alkalmas nővére. Katasztrófa utáni fű olajos és texturált volt akár egy damaszt női vértől vöröslött. Egyik lépés, aztán másik a test remegni kezdett a nap csókja előtt kínozva a gyűrött felhőktől. A mezők búzájában részeg pillangóval Összeállítom a tűzsugarat az élők visszatérésére. 735
Ne emeld túl a szót fakereszt vaskereszt menj a pokolba a haldoklók gyermekei. Lassan kapcsolja ki előző esti maradékok kevert hamu azokat a felajánlásokat az isteneknek, amelyeket az értelem tisztel. Nincs rosszabb félelem mint a vadászat a szarvas mögött majd felemelni a lángkeresztet. Hívjon szédülést és hányingert amikor a csend cinkossá válik lelkiismeret-furdalás a másik coit elkészítése miatt dörzsölés nélkül. Szállítsd a csodálatra méltó gyümölcslevet Mirabelle szilvát a húgaimra hol kényeztesse magát tükör szép nyári éjszakákon. Mester kezével hogy megszülethessen az ásatások szénéből a kedves szavak gazdag ereje gouzi-gouzi-t csinálni a szellem fiainak. 734
La poésie c'est direc'est rire du rienc'est partir sans se retournerpour que la vérité advienne. La poésie accrochée au Levantrefait les gestes d'antanen guettant par le trou de serrurel'arrivée du printemps. La poésie c'est attendrec'est atteindrec'est attenter aux bonnes mœursen soupçonnant le mal d'être de la partie. La poésie c'est le claquement secd'une fin de partieoù restent après la représentationles diamants purs du néant. La poésie c'est la terreet le ciel et la merquant au rythme d'une escarpolettele revenez-y t'appelle. La poésie c'est mourir un peuau fond de la caverneà convertir en motsles aléas du dehors. La poésie c'est vivre à bon escientla chair fraîche des tempêteslorsque le livre replie ses pagesla mèche allumée. La poésie c'est être hors toutà vif à blancau feu de l'occasionet mourir sur le flanc après la mitraille. La poésie c'est grand et carréà contresens des fleurs bleueslorsque les yeux de flanellejaillissent d'un crâne éclaté. La poésie c'est mignonnette et compagniesur le bord de la soucoupeà compter les boudoirs de l'afflictionà cinq heures de l'après-midi. La poésie est tueuseet colérique et monstrueusepour mâter le rebelle endormiaux marches de la déraison. La poésie c'est être autreau plus bas comme au plus hautau coin de la rue telle l'abeilleà guetter le bourdon. la poésie tripatouillepour s'infiltrer dans le manchon de fourrurequand sonne le bétonsous la santiag de l'optimiste. La poésie pleure le divin perdupour enquêter sur ce qui demeuredans la cité aux quatre ventsouverte à la parole. La poésie c'est lettre molleaux lèvres de l'humanité nouvelleà lécher fraternellementle retour vers l'Absolu. La poésie c'est Dieu et pas Dieusans violence sans virulencetoutes lances dehorsen gardant ses distances. La poésie est paresseusequand passe le marchand de sableallégorie des cieux intérieursau service de sa progéniture. La poésie c'est pensersans y pensermais jamais s'agenouillerdevant la prise de pouvoir. La poésie cette rebelletourne autour de soiet détoure la figurine de l'amourdes avances de Narcisse. La poésie manque à l'appelen contournant l'auto-dérisionlorsque le plaisir vous hèlesur un air d'accordéon. La poésie est làsource d'angoisseles vaisseaux brûlésau port de l'astreinte. La poésie c'est le bon père de famillequi furtivementde sa sacoche au verbe hautfait jaillir le génie de la lampe. La poésie c'est moi c'est toic'est ce qui heurte du chefles poutres du grenieren verticalité assumée. La poésie c'est une caressesur la joue du ventlors les larmes de la louveappeler ses petits. 733
Éloigné des romanceséquarri au sceptre divinle carénage des vieilles autosfait la nique aux icônesà travers champstelle flèche d'argentpiquée au cœurque les sapeursretrouvent sous la herse du temps. Sonnailles de tous les joursorgue tenant la note sous la rosacele pas des moinesglisse sous les arcadesà l'unisson du pont-leviscaressant de ses chaînesles pierres usées du porcheà l'approche souffreteused'une claudicante valetaille. Mesurez vos approchesne gardez en mémoireque la main leste de l'entre-lignesderrière l'étroit vitrailde ces feuilles glacéesque le givre a scelléesau vent des pleursde l'enfant épelant l'alpha et l'oméga. 732
