Együtt    
sous le visage du jour qui point   
les petits riens    
le sourire parapluie de la joie.        
 
Paraphrase des mots de mise en scène    
enceinte de pierres sèches à demeure    
collerettes de saxifrages    
et chants du printemps.        
 
Cueillir le romarin    
pour tes genoux de reine    
à rire sans détours bonde ouverte    
sous le déversoir de nos amours.        
 
Issue de pleine lune    
l'agitation dans la prairie    
laissa place au frisson    
prurit des sensations.        
 
Focus immédiat    
au carré d'as du triage    
la défausse fût grave    
quand le petit s'en mêla.        
 
Együtt    
sans se dire à demain    
nous partîmes à mi-pente    
chacun de son côté.        
 
Finissons-en de ce cadavre chimérique    
sanglons le cheval du néant    
pour de plus amples emplettes    
à quémander sur le chemin du silence.        
 
Puisons l'eau de la combe    
à déraison sous le cresson    
Mam' le disait déjà    
qu'il fera beau demain.        
 
 
652
 

A kegyelmi szavak machikolálása  
az érzelmek forgóajtójának főajtajában    
make make make kis bábukat    
az ünnepek illatos lombkorona alatt    
hogy ringassa az édes gyermeket.        
 
Vannak menekítések    
mit kell tennünk    
és az idő erodálódik    
flegmán, amikor a gólyák elhaladnak    
a havas síkságon.        
 
Ezer aranygyümölcs hullott le az éjszaka folyamán    
összegyűjteni a napszámosokat    
egy melankólia által megtört napra     
lelkem bölcsességem    
az új kezdetek kifogástalan kardja.        
 
Bevallom, hogy menedéket keresek    
a költő barátomnál    
à l'univers courbe    
amikor felemelkedik a völgy aljáról    
az elme szellő.        
 
Megmozdulok, elköltözöm a szerelemtől    
a rekedten lélegző hullámok üregében    
kavics kavics ellen    
que la voix des volets vole    
heurtant la pierre en cadence.        
 
Puissent les pas sur les dalles
hatalmas módon összetörni    
a szokások kódja    
és alávesse magát a pellengérnek    
tanításaink megdöbbent ellenkezése.        
 
nincs vér    
que la poussière    
finom halháló az arénák homokján    
mikor múlik el a vadállat    
aux flancs de banderilles et de suint mêlés.        
 
Gyere vissza    
zsálya    
a hullám szélén    
entre la couronne d'une ronde      
et le baiser de joie.
 
651

palacsinta a serpenyőben    
szalma a földön    
fa fogantyú    
és tálba    
a nagymama kisegítői.        
 
Minden korosztály számára van valami    
folyamatban    
túl rövid lépések    
és piszkozatokat    
amit látszólag nem tudnak.        
 
El kell mondanod magadnak    
az élet uralkodjon az életen    
és hogy követi az útját    
elkerülve a létezést    
ezt a lökést önmagából.        
 
Az ujjak remeghetnek    
a tél forgatagában    
az ünnepelt frakkja    
menj fel a paradicsomba    
mielőtt begurult a gödörbe.        
 
Le a kalappal    
hívő urak    
a szellem könyvtárosában    
táncolni egy lábon     
gyermekkori szentjánosbogarak.        
 
 fotó Luce Gerardról
650
 

Sur l'œil cerclé de jaune    
je pose le baiser du silence.        
 
Sur la vastitude des offres d'amour    
je retiens le rot de l'ego.        
 
Sur ton front hors toute pensée    
je fais croître le rameau de paix.        
 
Sur le toit des villes grises    
les fumées sont des reflets d'espoir.        
 
A la porte des demeures    
j'éprouve le courant d'air des rires.        
 
De ceux qu'on a aimé    
j'accueille l'œillet du souvenir.        
 
Chaque seconde écoulée    
a son chien sage à sa longe attaché.        
 
Un soir d'hiver    
les yeux couleurs de fruits mûrs    
j'apparaîtrai    
az ablakpárkányon    
chouette effarouchée    
impudente dans son langage figé    
la plume vibrante    
à conter l'histoire 
d'une cabane aux planches de bois    
que l'hiver attendait    
de ses flocons de neige recouverte    
tel un grand cœur    
au matin du saut de l'ange.        
 
 
649

Lyukak az égszínkékben    
fehér formák    
a kastély sikátoraiban    
sík le dadogás    
a gyerekek sírására    
amikor áthalad a függesztőn    
ropogtatni a kavicsot.        
 
Kapcsolódó márvány és alabástrom   
kabát a vállán 
az Elephantine robogót    
szeretettel    
hogy a tó habja megváltozik    
elavult memória     
ahol a jelenlétünkben voltunk.        
 
Fulcanelli nem tartotta vissza a gondolatát      
és indokolatlanul bűzlik    
elájul    
engedély nélkül    
magas és rövid viselet    
a kis törés az érzékiségben    
ebből a biztos állványzatból.        
 
 
648